Amikor a magyar mélyszegénységben élőkről, és a legelmaradottabb településekről beszélünk, akkor az emberek többsége egy szomorú sóhajjal illeti a kérdést, mert annyira, de annyira reménytelennek, és feloldhatatlannak tűnő problémáról van szó. Nem beszélve arról, hogy a nagyvárosokban élők, főleg mi Budapestiek, a probléma távolsága miatt nem is igazán értjük meg, érezzük át ezt a problémát.

Az már végképp elképzelhetetlennek tűnik, hogy valaki mégis úgy gondolja, de igen, engem érdekel ez a kérdés, és igen képes vagyok tenni valamit azokért, akik kilátástalan helyzetben, gyakran remény, és segítség nélkül élik le életüket.

Pásztor Eszter egy a rendszerben. Egy ember, aki úgy gondolta van ötlete, van kapacitása és van szabadideje arra, hogy segítsen egy Borsod megyei szegényfalu, Bódvalenke lakosainak. Felkérte Horváth János festőművészt, hogy dolgozzon vele, és együtt, bevonva a helyi lakosokat, gyermekeket, szépítsék meg a falut úgy, hogy freskókkal díszitik ki a házak falát. Ma már számos otthon oldalát díszítik a szebbnél szebb alkotások, melyek csodás látványt nyújtanak, és túlragyogják a nyomort, a szegénységet. Egyre több kíváncsi szem érkezik a faluba, és már a külföld is felfigyelt erre az egyedülálló kezdeményezésre. Megszületett Bódvalenke a Freskófalu. Amely ezzel új esélyt kapott arra, hogy a turistákat ide csalogatva (ebbe a rendkívül elmaradott régióba), mégis elinduljon a fejlődés, felemelkedés útján.

Hajrá Bódvalenke, hajrá Európai Műhely Társaság!

Az alapítványál ahol dolgozunk, van egy kollégánk, aki mozgássérült és kerekesszékkel él. Nekünk ez mára természetes, és szemünk már igen éles látással veszi észre mindazokat az akadályokat, mellyekkel neki meg kell bírkóznia. Sokáig azonban magam sem voltam tisztában vele, vagy csak nem fogtam fel, hogy mennyire más feladatokat állít az élet a mozgásukban korlátozott embereknek.

Történik mostanában, hogy a kényelmes, tágas, szellős irodaházból hamarosan el kell költöznünk, mivel elviselhetetlenül magas a bérleti díj, és nem tudjuk már kigazdálkodni. Éppen ezért irodakeresésbe kezdtünk. Megfelelő méretű lakást keresünk, melyet könnyen lehet irodává alakítani, vagy már ezidáig is annak használták, ergo nekünk találták ki. Semmiképpen nem válunk meg a mi kerekesszékes kollégánktól, minthogy nagyon fontos és igen nehezen pótolható az a munka, amit végez. Tehát költöztetjük őt is!

Az első feladat: Budapest területén olyan körzetben maradni, amely megközelíthető mozgássérültként is tömegközlekedéssel. A mi esetünkben, tekintetbe véve az említett kolléga lakhelyét, azaz mindennapi kiinduló pontját, csak a 4-6-os vilamos vonala jöhet szóba, ott is azon megállók, melyeknél le tud szállni, és tovább tud közlekedni (így eleve kisenek egyes helyek, pl.: hídfők). E koordniáták mentén kezdtünk keresni, és már két reménykeltő lakást is megnéztünk.

Nem volt illuziónk, és továbbra sincs. A fővárosi házak döntő többsége gyakorlatilag alkalmatlan arra, hogy mozgássérültként simán bejuss a kapun, kerekesszékkel feljutni egy emeletre pedig már Chuck Norrisnak is gondot jelentene. Az első helyen megtaláltuk a tökéletes lakást, egy szuper helyen, a liftbe is be lehetett férni egy kisebb kerekesszékkel, viszont a liftig három tételben, de összesen 9 lépcsőfok vezet. Akadálymentesítés nuku. A másik házban a kapun már sima lenne az ügy, és a lifthez is csak két lépcsőfok megy, ami még áthidalható, ugyanakkor a liftbe még magunk is oldalazva tudtunk beszállni, oly keskeny volt az ajtó...

Szóval! Nehéz menet lesz. Eddig kerekesszék vs. ingatlan 0:2. De nem adjuk föl!

Az szja 1%-a felajánlásának lehetősége nyilván már mindenki előtt ismert! Most csak egy jópofa játékot szeretnék bemutatni, amely egyben az 1% jelentősségére hívja fel a figyelmet, miközben munka alatt megfáradt féktelen agyvelőnknek némi pihenőt és szórakozást is nyújt. Megtaláljátok a NIOK Alapítvány nonprofit.hu oldalán. Hajrá sok kis 1%-ék! ►

Mindazonáltal csakis az érdekesség kedvéért néhány izgalmas információ:

• Az adózóknak csal alig a fele dönt úgy, hogy az állami kassza helyett társadalmi célok javára rendelkezik. Miért, miért, miért?
  
• Pedig aki rendelkezik igen sokat segít, hiszen egy 1%-os nyilatkozat átlagösszege 6125 forintot ér!
  
• A legtöbbet gyűjtő civilszervezet tavaly majdnem 400 millió forintot gyűjtött csak 1%-ból, míg a legkisebb összeget 108 forint volt a tavalyi évben.

Kezdetnek tágítsuk kicsit a világegyetemet, és látókörünket!

Van a Magyar Ökomenikus Segélyszervezetnek egy remek kezdeményezése, ami segít felhívni a figyelmet a világban fennálló szociális, egészségügyi és kulturális problémákra. Talán nem is sejtjük, hogy Magyarország, a világközepe-sejt, milyen szerencsés, ha egy kicsit távolabb is tekintünk a saját portánknál. Sokszor bele sem gondolunk, hogy mennyire.

Ugyen neked is van 10 perced, hogy megállj, és körülnézz egy kicsit! Igen? Akkor lépj be, ebbe a remek interakítv kiállításba, és nézz szét egy kicsit ► http://www.10percszoli.hu/

Ezt a blogot azért hoztuk létre, mert beszélni, írni, olvasni, megosztani, elmondani, kivesézni szeretnénk azt, hogy mit tehetünk mi, egyes emberek azért, hogy magunk körül kicsit szebbé, jobbá, "felhasználó barátabbá" tegyük a világot, környezetünket. Civilben az erő, profik a nonprofitok is, de ezt még sokan talán nem tudják, nem érzik.

Pedig! Magyarországon ma jelenleg 78391 társadalmi szervezet, és alapítvány létezik, és ennek nagyrésze aktív! Azért dolgozik, hogy problémákra, kérdésekre saját erőből, legtöbb esetben önkéntes munkában válaszokat adjon, megoldásokat keressen. És akkor még nem beszéltünk azokról a mozgalmakról, kezdeményezésekről, melyek nem bejegyzett módon, hanem szabadon, lelkesedéből, elhivatottságból működnek!

Kedves olvasó, ha itt vagy velünk!

Te is gondokodtál már azon, hogy hogyan is lehetne az utcában több a zöld, a városban több a park, és a pihenőhely?

Netán, Te is szeretnél több bicikliutat?

Vagy már gondokoztál azon, hogy lehetne az időseknek segíteni abban, hogy ne magányosodjanak el, hogy szabadidejüket és rengeteg tudásukat, hogyan tudnák hasznos, segítő tevékenységre használni?

Te is szereted az állatokat? Jó lenne, ha kevesbb lenne a gazdátlan, kóbor kutya az utcán? Fogadnál menhelyről örökbe?